Folytatjuk a sorozatot a Szt. Sz. Istenről. Legutóbb arról volt szó, hogy a Szt. Sz. pecsét és zálog. Most pedig arról, hogy a Szt. Sz. bölcsesség és kijelentés Szelleme

Olv. Ef 1:16-20. Arról lesz szó, hogy: 1. Mit jelent a bölcsesség és a kijelentés? 2. A Szt. Sz. által ismerjük meg az Urat. 3. A Szt. Sz. ismerteti meg velünk elhívásunk reménységét. 4. A Szt. Sz. jelenti ki örökségünk dicsőségének gazdagságát. 5. A Szt. Sz. által ismerjük meg Isten hatalmának erejét, felséges nagyságát irántunk.

1.) Mit jelent a bölcsesség és a kijelentés?

A bölcsesség hasznos tudást, előrelátást jelent. Sokféle bölcsesség van. Az Ige sok helyen beszél emberi bölcsességről. Jer 4:22 Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok! Vagyis előre ki tudják számítani, miből lehet hasznuk, és nem számít, ha azzal a másiknak kárt okoznak. Jak 3:15 Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Vagyis az emberi, a földi és testi bölcsességen túl van ördögi bölcsesség is. Ez azt jelenti, hogy gonosz szellemek által kapnak kijelentéseket arról, hogyan lehet még nagyobb előnyük másokkal szemben, és nem számít, ha másokat teljesen tönkre tesznek, vagy akár meg is ölnek. Akik a Mammonnak szolgái, azokban ördögi bölcsesség van. Az Úr őrizzen meg minket ezektől az emberektől, és gonosz cselekedeteiktől!

Viszont – ahogy Jakab levelében is olvastuk – van felülről való bölcsesség is. Ezt Isten adja a Szt. Sz. kijelentése által. Így olvastuk: a mi Urunk J. Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adja nektek a bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét.

Miért kéri ezt Pál apostol? Hiszen az efézusi hívőkben élt a Szt. Sz., Aki a bölcsességnek és kijelentésnek Szelleme. Azért, mert a Szt. Sz.-nek sokrétű a munkája a hívő emberekben, és Pál apostol azért könyörög, hogy a Szt. Sz. számukra is közvetítse Isten bölcsességét és kijelentéseit. Azonban ennek vannak emberi feltételei is. Pl. olvasni és ismerni az Igét, és engedelmeskedni annak, amit Isten már kijelentett, mert csak akkor kapunk újabb kijelentést.

2.) A bölcsesség és kijelentés Szelleme által ismerjük meg az Urat

Így olvastuk: adjon nektek bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében. Ez az első: megismerni Istent. Minden más ebből következik: elhívásunk reménységének és örökségünk dicsősége gazdagságának az ismerete is. Ján 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Pál szavai: Fil 3:8 Sőt annak felette [most] is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt.

Isten ismerete nem észbeli felfogás. Szükséges ugyan az Ige ismerete, hogy az a Szt. Sz. kijelentése által élővé váljon számunkra, és elősegítse, hogy szoros, bensőséges és tartós szeretet-közösségünk legyen az Úrral. Olyan, amiről szól az 1Móz 4:1 Ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad vala méhében. Aki így ismeri az Urat, azt Ő is ismeri. 2Tim 2:19 Ismeri az Úr az övéit. 1Kor 8:3 Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle (= azt Isten ismeri)

A megismeréshez szükséges az Úrral való együttélés. Az együtt járás, ami most gyakran a szenvedések útja. Pál apostol ezért írja: Fil 3:10 Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához. A szenvedések, nehézségek közt szükséges a Szt. Sz. kijelentése és bölcsessége, hogy megértsük azok szükségességét és áldását. Akkor a nyomorúságok közt nem csüggedünk el, nem másokat okolunk miatta, és nem fogy el a hitünk, sőt növekszik és kipróbált lesz. 1Pét 1:6-7 noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.

Szükséges bölcsen viselkednünk, mert ezzel másokon is segítünk. Kol 4:5-6 Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván. A ti beszédetek mindenkor kellemetes [legyen], sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell nektek kinek-kinek megfelelnetek. Ha a szenvedések, kísértések közt bölcsen, az Úrhoz méltóan viselkedünk, a kívül valók azt látva elgondolkoznak, esetleg megkérdezik: Miért nem olyan az életünk, mint az övék?

3.) A Szt. Sz. megismerteti elhívásunk reménységét

Mi a reménység? Valami jónak a várása. Van hamis reménység, amikor a jó várásának nincs alapja. De ha Isten megígért valamit, azt megalapozottan várhatjuk, mert Isten mindig beteljesíti az ígéreteit. Róm 5:5 szerint ez a reménység nem szégyenít meg. Nem vall szégyent, aki az Úrban reménykedik!

Mi az elhívásunk reménysége? Pál apostol azt írja az 1Tim 1,1-ben, hogy J. Kr. a mi reménységünk. Ő magához hívott minket: Jöjjetek énhozzám! Isten J. Kr.-ban adja nekünk mindazt a jót, amit megígért. Tit 3:7 Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint. 1Pét 1:3-5 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.

Nagyszerű reménység ez! Mennyei örökségünk romolhatatlan, vagyis el nem múló, halhatatlan. Szeplőtelen: be nem szennyezett, tiszta, makulátlan. Hervadhatatlan: állandóan friss és üde marad. Nem fogjuk „megunni” az egész örökkévalóságon át.

Ez fenn van tartva a számunkra, és Isten hatalma őriz az üdvösségre!

Miért szükséges a reménység? Azért, mert erőt ad a földi harcok és nehézségek közt. Erőt ad ahhoz, hogy hűségesen végezzük a ránk bízott feladatot, szolgálatot. Pl. Mózesről olvassuk. Zsid 11:26-27 Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant. Zsid 12:2-3 Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot (= nem törődve a gyalázattal), keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.

Ebből következik: Róm 12:12 A reménységben örvendezők leszünk.

4.) A Szt. Sz. jelenti ki örökségünk dicsőségének gazdagságát

2Tim 2:10 Annak okáért mindent elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel egyben. Vagyis a Kr. J.-ban való üdvösség örök dicsőséggel jár együtt. Ez a dicsőség felmérhetetlen. Ján 17:22 És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam. Ez a dicsőség olyan gazdag, amilyen gazdag J. Kr., és amilyen fenséges Isten.

1Ján 3:2-3 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta. Kell ettől több, hogy hasonlóvá leszünk a felséges, hatalmas és dicsőséges Istenhez? Ezzel megvalósul Isten eredeti terve, amikor az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. A bukás miatt úgy látszott, hogy minden meghiúsult, de Isten öröktől fogva tudta, hogyan viszi végbe ezt a nagyszerű tervét.

Erről nem elég csak hallani. Nem elég, hogy az eszünkkel valamit megértettünk belőle. Az csak üres ismeret marad, ha nem a Szt. Sz. ismerteti meg velünk örökségünk dicsőségének gazdagságát. Ha erre a Szt. Sz.-től kapunk kijelentést, akkor átjárja a szívünket, gondolkozásunkat, akaratunkat, egész valónkat ennek az örökségnek gazdagsága és dicsősége. Akkor  - ennek a fényében - a földi dolgok elvesztik varázsukat és jelentőségüket, oda kerülnek, ahová valók: másodrendűek lesznek. A mennyeiek, Kr. és Isten viszont első helyre kerül, aminek az lesz az eredménye, hogy megtisztítjuk magunkat, amiképpen Ő is tiszta. Világosságban járunk! Nem tűrjük a szennyet, a bűnt a magunk életében!

5.) A Szt. Sz. által ismerjük meg Isten hatalmának erejét, felséges nagyságát irántunk, amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.

Miért J. Kr. feltámasztásában mutatkozik meg legjobban Isten hatalmának ereje és felséges nagysága? Hiszen a feltámadás csendben történt. Az őrök az angyaltól ijedtek meg. Nem is láthatták a feltámadt Kr.-t, mert csak az Övéinek jelent meg.

Miért nagyobb és felségesebb Isten ereje és hatalma Kr. feltámasztásában, mint pl. a világ teremtésében, vagy az özönvíz és a nagy nyomorúság ítéleteiben? Azért, mert J Kr. halálában Isten elítélte az egész régi teremtést, és Kr. feltámasztásával új teremtést indított el, ami az új égbe és új földbe torkollik, ahol már nem lesz bűn, halál, könny és gyász, ahogy a Jelenések könyvében olvasható.

De miért Kr. feltámasztásában mutatkozott meg leginkább Isten hatalmának ereje és felséges nagysága irántunk és bennünk? Azért, mert mi is meghaltunk és feltámadtunk Vele együtt, és mi már az új teremtéshez tarozunk. A testünk ugyan még a régihez, de a szellemünk, a lelkünk már az újhoz. A feltámadt Kr.-é minden hatalom mennyen és földön, és ez a legnagyobb hatalom munkálkodik bennünk, hogy minket egyre jobban Krisztushoz hasonlóvá formáljon.

Pál apostol azért imádkozik, hogy ezt lássuk meg. Hogy a Szt. Sz., a bölcsesség és kijelentés Szelleme világosítson meg ennek a felismerésére, amikor éljük a „szürke hétköznapokat”, vagy amikor nehézségeink vannak, amikor bánat, szomorúság, vagy bármi ér. Lássuk az Ige valóságát: Ef 4:6 Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.

Befejezés:

Szükségünk van a Szt. Sz.-re, mint a bölcsesség és kijelentés Szellemére. Mert magunkban gyengék vagyunk. Ha a hétköznapi életben megaláznak, ha hátrányok érnek, akkor elcsüggedünk, és olyanokat mondunk vagy gondolunk, hogy Isten már nem is törődik velünk. Olyankor nem jól látjuk a dolgokat. Olv. Zsolt 73.r. 21-22:   Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. Akkor nem bölcsek, hanem balgatagok vagyunk, mert nem a Szt. Sz. kijelentése vezet. Könyörögjünk mi is, hogy a mi Urunk J. Kr. Istene, a dicsőségnek Atyja adjon bölcsesség és kijelentés Szellemét az Ő megismerésében nekünk is! Ámen.